2012. február 8., szerda

Carla Schneider · Claudia Carls: Cinege Mici meséje

Sose növök ki a mesékből. A mai napig gyakran nézem, olvasom, hallgatom őket. Jó ürügy, amikor van a családban kisebb gyerkőc, neki lehet mesélni akár órákig. Viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen történetet olvasunk, hiszen ha bugyutának érzem felnőtt fejjel, akkor nem könnyű újra és újra elmondani, pedig ha nekem nem is tetszik, a gyerkőcnek még attól bejöhet, és akkor nem kímél: „Még egyszer! Még egyszer, csak még egyszer!”

A Cinege Mici meséje megfogott a borítóval. Beleszerettem Mici fodros-bodros, színes alsószoknyáiba. A fülszöveg után is jó érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban.

Laposfölde birodalmának udvari bolondja nyugdíjba vonul ( eddig bele se gondoltam, hogy bizony az udvari bolond fölött is eljár az idő), a király ezért kihirdeti a kisdobossal, hogy új bolond kerestetik. A fogcsikorgató tél közepén három bátor jelentkező is elindul a királyi udvarba szerencsét próbálni. Boglya Boldi (nálunk itthon felvette a Bagoly Boldi keresztséget is) szóvicceivel, Piros Vilmos díszes csörgődobjával akar mosolyt csalni a király arcára.

Cinege Mici a harmadik vállalkozó, aki ugyan lány, de mégis szeretné kipróbálni magát udvari bolondként. Így hét szoknyába bújik, és a fejére dunnát csavar a hideg ellen. Serpenyőből készült korcsolyával siklik végig a befagyott folyó jegén a palotáig.

Mindenki, tiltakozik az ellen, hogy egy lány legyen a bolond, hiszen, az csak fiúknak való feladat. Szerencsére a király nem így gondolja: „Mindig kell, hogy legyen egy legelső!” Így Mici is a kastélyban maradhat a két másik jelölttel együtt a próbaidőre.
Hogy kit választ a király? Azt nem árulom el...

Szellemes, és nagyon eredeti ez a mese. Arra tanítja meg a kicsiket és a nagyokat is, hogy ne törődjenek az előre megírt szerepekkel, hogy merjék vállalni magukat és az álmaikat. A női-férfi szerepvállalásról úgy ír, hogy a gyerekek is értsék/érezzék nem baj az, ha lány létedre olyasmit szeretnék kipróbálni, amiről mások azt mondják, csak a fiúknak szabad. Ne törődj a megszokásokkal, mert ahogy a király is mondta:”Mindig kell, hogy legyen egy legelső!”  

A történet aranyos, nincsenek benne ijesztő lények, szépen illusztrált (nálam Mici szoknyáinak a színei, és azok mintája viszi a pálmát), szórakoztató és nem túl hosszú, ezért tökéletes esti mese.

Csak hogy érzékeltessem, nem csak kicsiknek jön be:
Amint megérkezett a könyv és kibontottuk, anyu lecsapott rá. Vissza se adta, míg el nem olvasta. Vélemény: „Okos lány ez a Mici!”
Pontozás: 4,5/5

Ami nagyon tetszett: A történet eredetisége. Az illusztrációk
Kedvenc idézet: „Mindig kell, hogy legyen egy legelső!”
Borító: A legszebb képet emelték ki! Tetszik! 5/5

32 oldal
Eredeti cím: Holly Vogeltritt
Fordította: Orosz Anett 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése