Neil Gaiman könyvei mindenütt szembe jönnek velem lassan egy éve. A temető könyve azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Felkerült a Várólista csökkentős könyveim közé is. (Ez volt a második, amivel végeztem.)
A temetőkről annyit, hogy különösképpen nem vonzanak, de nem is félek tőlük. Viszont volt egy emlékezetes szilveszter éjjel, amikor egy temető mellett sétálgattunk, na akkor eléggé baljóslatú volt a helyzet.
„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához.”
Olvasás közben az első reakcióm: höh, ez meg mi?
Gaimannek nagyon egyedi és különleges stílusa van. A második fejezet után viszont teljesen ráhangolódtam. Dave McKean rajzai fokozzák a hangulatot. A páros külön-külön is remekül, de együtt még inkább ért a feszültségkeltéshez.
Ennek ellenére is, néhol sajnos ellaposodik. Rám nem jellemző módon többször is elkalandoztam, nem tudott teljesen lekötni.
Szellem, vámpír, farkasember, boszorkány, szlír, múmia, stb. annyi különleges lény volt ebben a történetben, hogy fejből már fel se tudom sorolni mindet. Kicsit sok volt, de megbocsátható.
Nem kaptam számomra teljesen kielégítő választ arra, hogy Jack miért tette, amit tett.
Erős hiányérzetem van. Nem is nagyon tudok mit írni a könyvről.
Azt hiszem rossz írásával kezdtem. Látom az íróban a fantáziát, ez nem jött be igazán, de fogok még olvasni tőle.
Nem bírt lenyűgözni, sokkal többre számítottam, bizonyára a sok pozitív vélemény miatt!
A könyvet pedig köszönöm a Jézuskának J
Ami nagyon tetszett: Silas megfoghatatlan karaktere
Kedvenc idézet: „-...Mérges lesz rám.
- Ha nem szeretne téged, nem is tudnád felmérgesíteni.”
Borító: nem tudok belekötni, tetszik!
Pontozás 3,5-4
271 oldal
Kiadó: Agave
Eredeti cím: The Graveyard Book
Fordította: Pék Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése